Kihívás ★ Szólánc, 6. forduló: Sütemény

Sziasztok!

Sajnos a Szólánc aktuális fordulójának hivatalos posztolási idejét csúnyán lekéstem, de nem szerettem volna teljesen elmulasztani! Ezért ma hoztam el nektek a forduló süteményes témájára alkotott manikűrömet.

Ha kíváncsiak vagytok, mit sütöttem, olvassatok tovább!

Prológus

Késésem hátterében egy újabb utazás áll, és az utazást megelőző munkadömping. Ezúttal nem valami egzotikus helyen jártam, pár napot Budapesten, néhányat pedig Kolozsváron töltöttem. :)

A Szólánc aktuális körének háziasszonya Tessa volt, aki az előző "Kreativitás" téma S betűs végződésével a "Sütmény"-t jelölte meg, mint a forduló manikűrjeinek kiinduló pontja. Elég sokat gondolkodtam, hogy mivel is készülhetnék, mert nem szerettem volna egy muffinos nyomdázással lerendezni a dolgot - igaz, az elkészült manikűr mégis végtelenül egyszerűre sikerült. Azért is filozofáltam sokat a dolgon, mert számomra a házi sütemények és maga a süteménykészítés élménye igen különleges helyet foglalnak el a szívemben. Amikor sütök, lélekben szeretett nagyimmal vagyok, aki 2 éve már csak az angyaloknak készíti finom süteményeit. 

Kislány koromban anyám nem szerette, ha láb alatt voltam, amikor sütött-főzött, így a sütés élményét csak a nagyim mellett tapasztalhattam meg azokon a nyarakon, amikor még ő vigyázott a tesómra és rám. A konyhaasztal egyik végéből figyeltem csöndesen, míg ő az asztal másik végében ténykedett, örömmel magyarázva az egyes folyamatokat a kíváncsi hallgatóságnak. A régi nyarak "közös" sütéseinek ellenére nagyon sokáig nem sütöttem semmit, mert valahogy mégiscsak az anyám szavai csengtek a fülembe: "Menj innen, kétbalkezes vagy!". 

A nagyikám 3 éve egy agyvérzés után kórházba került, és majd egy évig tartó teljes leépüléséig már nem is ment haza többé. Sosem felejtem el, hogy az egyik intézményben a sok közül, ahol ápolták, a nagy tavaszi ünnepléssorozat idején (húsvét, öcsém szülinapja és névnapja, apám névnapja és az én névnapom) azt mondta nekünk, hogy ő csak arra vágyik, hogy egyszer még az életében együtt ebédeljen a család, vagyis ő, anyám, apám, az öcsém meg én.

Sajnos az egyszerűnek tűnő kérés - itt nem részletezett okok miatt - nem teljesülhetett, Mama nem jöhetett haza még egy ebéd idejére sem. A dolog engem rettenetesen bántott, és mindenáron megoldást akartam találni. Sikerült elérnem a családnál, hogy egyszerre menjünk be hozzá a kórházba a soron következő vasárnapon, és együtt vigyük be neki a vasárnap szokásos rántott húst. Ám úgy éreztem, ennyi nem elég. Úgy éreztem, kell még valami, amivel még a beteg nagymamámban is felidézhetem a közös ünneplős ebédjeink emlékét. Azoknak a családi együttléteknek az emlékét, amiről az ő sütije nem hiányozhatott. Így hát gondoltam egy merészet, és úgy döntöttem, elkészítem neki az egyik kedvenc süteményem, amit gyakran sütött nekünk: a diós rácsos sütit.

Amíg a Mama még jól volt, valahányszor Budapesten jártam, nála vendégeskedtem, és ez azután sem változott, hogy ő már nem volt otthon. Így hát aznap én álltam a hatalmas konyhaasztalnak annak a végében, ahonnan ő magyarázott nekem gyerekkoromban. Ugyanazzal a diódarálóval daráltam a diót, ugyanabban az edényben kevertem ki a diós masszát, és ugyanazon a gyúródeszkán nyújtottam a tésztát. És láss csodát, anyám elmarasztaló szavai aznap nem fogtak rajtam, mert a sütemény éppolyan finom lett, mintha csak a Mama készítette volna. Nem tudni, hogy azon a vasárnapon a süteménytől vagy csak pusztán attól, hogy mind egyszerre mentünk be hozzá, de a Mamának aznap éppolyan széles mosoly ült az arcán, mint a régi családi ebédeken.

A receptet Mama konyhaszekrényének fiókjából túrtam elő. A korrekciók az ő tollából valók! :)

Sokat gondolkodtam ezután, hogy az a sütemény hogyan sikerülhetett akkor olyan jól elsőre. Ma már tudom, hogy azért, mert nemcsak a kellékek, de a mozdulataim is ugyanazok voltak, mint a Mamáé emlékeimben. Azóta is ezeket a mozdulatokat idézem fel és élem át magamban újra és újra, amikor süteményt készítek.

Életem első rácsos sütije. Ronda, de finom! :)

Bár a diós rácsos süti nem a világ legesztétikusabb süteménye - ahogy a fenti képen is látszik -, a mai manikűrt mégis ez ihlette.

A manikűr

A diós-lekváros krémem kicsit sötétebb lett a kelleténél, viszont ez az alap a holografikus részecskékkel úgy éreztem, jól idézi a massza szemcsés textúráját. A rácsok készítésénél nem volt szempont a tökéletesség, hiszen a süteményen is hol vastagabbra, hol vékonyabbra sikerülnek. :)

Hogyan készült?

Mint említettem, a manikűrt igen egyszerű volt elkészíteni. Az alaplakkozást követően felvittem a "diókrémes" alapot, amit aztán egy réteg fedőlakkal fixáltam. Ezután egy nagyfejű pöttyözőt mártottam egy karamellszínű lakkba, és meghúztam vele a sütemény rácsait. Kicsit hagytam ezeket a rácsokat száradni, majd egy újabb réteg fedőlakkal zártam a manikűrt.
A felhasznált termékek listáját a bejegyzés végén találjátok!

Remélem, a mai manikűr elnyeri a tetszéseteket! :)

Nektek mi a kedvenc házi süteményetek?

Legyen nagyon szép napotok:

Andi

Felhasznált termékek: Barry M Super Mani (alaplakk), Rival de Loop Glitz & Glamour (holografikus alap), OPI My Way Or Norway? (karamellszín), China Glaze Everglaze Active Top Coat (fedőlakk).

Ui.: Édesszájúaknak és manikűrbolondoknak feltétlen ajánlom a többiek munkáját is: