OFF ★ Blogszünet: Miért? - Blogjövő: Merre?

, , 6 komment
Sziasztok Lányok!

Ahogy a legutóbbi manikűrvadászos posztban ígértem, összeszedtem nektek egy bejegyzésbe, hogy mi minden történt velem, az elmúlt pár hónapban, amíg a blog egy kicsit pihent.



Ez egy új időszak kezdete? Vagy mégsem? Az alábbiakban kiderül!


Prológus

A manikűrvadászos posztban a blog újjáélesztéséről is volt szó, de hogy igazából ez a mai poszt egy nagy visszatérés kezdete-e, azt nem tudom megmondani. Határozottan szeretnék kicsit visszatérni a blogvilág vérkeringésébe, de hogy milyen intenzitással fogom vezetni a blogot, arra nem merek ígéreteket tenni. Annyit biztosan tudok, hogy amíg ihletem és időm lesz, addig készülök újabb és újabb posztokkal. :)


Az elmúlt pár hónapról

Az előző rész tartalmából

Kissé zsúfolttá, és igencsak stresszessé vált életem történetét március 31-ig osztottam meg veletek. Ahogy az akkori bejegyzésemben be is számoltam róla, ezen a napon sikerült leadnom a doktori disszertációm első nyers változatát a témavezetőimnek. Rögtön másnap hatalmas öröm ért: végre megkerestek az egyetemről - ahol a doktori kutatásom is végeztem -, hogy készen állnak a szerződéskötésre. :) Ettől a naptól hivatalosan is kutatási asszisztens vagyok, valamint a brit-indiai együttműködési projektünk kommunikációs vezetője. Tudom, ez baromi felvágósan hangzik, de igazából nem takar semmi nagy dolgot, egész nap e-maileket küldözgetek és a projekt résztvevőit egzecíroztatom, hogy csinálják a dolgukat. Ja, és mindemellett természetesen folytatom a kutatásomat is, amit a doktorim alatt elkezdtem. :)

Gondolhatnátok, hogy innentől kezdve minden szép és jó volt. Az első két hétben volt is nagy öröm-boldogság, és egy kis lazaság is, mivel egy időre a disszertációról is megfeledkezhettem - mint láttátok áprilisban, ez idő alatt a blog is fel-feléledt. Ám ez a lazaság rövid időn belül szorongásba csapott át, hogy "Könyörgöm, a témavezetőim miért nem olvassák már a disszertációmat?!". Aztán egy hónappal később, május elején végre elkezdték küldeni a visszajelzéseket, és el tudtam kezdeni dolgozni a javításokon - itt tűntem el a blogról ismét.

Work, work, work, work, work, work...

Május-június

A vezető tanáraim megígérték, hogy május végén már le tudom adni a dolgozatot, amely időpont - a témavezetők hosszú válaszideje miatt - június közepére tolódott. Egész pontosan azt mondták, hogy a második indiai utam előtt (ahova egy újabb munkamegbeszélésre kellett mennem), már tuti, hogy le fogom tudni adni. Mivel önhibámon kívül ezt a "határidőt" sem sikerült teljesíteni, a szorongásom tetőfokára hágott. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy apám egyre agresszívebben kérte számon rajtam, hogy "Mi az, hogy még nincs leadva a dolgozat?!!!". Ennek kapcsán csak egy dolgot jegyeznék meg. Fentebb a határidőt nem véletlenül tettem idézőjelbe, ugyanis az hivatalosan augusztus 31. volt, egész pontosa eddig volt időm leadni az irományt. Apám és a reális szülői elvárások... No comment...

Június-július

Indiába ugyan szorongástól terhesen érkeztem, de hál' Istennek ettől még sikerült kifejezetten élvezni az ottlétet! :) Ezúttal egy kutatócsoportot látogattunk meg Punában. A férjem nem tudott velem jönni, így most csak két kollégámmal utaztam. Emiatt a látogatás nagy részét munka tette ki, de azért még így is jutott egy kis idő városnézésre. :)

Színkavalkád a punai piacon.
Indai út ide, disszertációírás oda, a nyári vakációt muszáj volt elkezdeni terveznünk a férjemmel. Így hát kijelöltem magamnak a "végső leadási határidőt", a júliusi hazautunk előtti utolsó pénteket. A leadást megelőző három hétben a szorongásos állapot már-már az elviselhetetlen szintet kezdte elérni. Általában félévente egyszer ha elkap egy rosszabb pillanatomban a pánikroham (a szó klinikai értelmében). Nos, ez a gyakoriság a leadás előtti három hétben heti kettőre nőtt... Végül a teljes mentális és idegi leépülés határán július 13-án - 2 nappal a kijelölt "végső határidőm" előtt! - leadtam a doktori disszertációmat. Juhú!!! :) A védésem október elején esedékes. Utána már nem kell semmilyen fokozatszerzés miatt gallyra mennem idegileg. :D

A disszertáció leadását tanúsító oklevél. :)

Augusztus

A leadást követően július második felében Magyarországon pihentem ki a fáradalmakat, ahonnan július végén egyik kedves barátnőm 16 éves lányával tértünk haza. A szemfülesebbek talán észrevették, ő az a leányzó, akire Instagramon csak @petratolgyesi néven hivatkoztam :). Petra egy hónapra hozzánk költözött Edinburgh-ba, hogy az angolját csiszolja. Ez az augusztus hihetetlenül szuper kiegészítése volt a júliusi pihenésnek. Rengeteg programot szerveztünk Petrával, sokat kirándultunk, sütöttünk, filmeztünk és keresztbe-kasul bejártuk az egész várost - no és persze rengeteget lakkoztunk! :)

Manikűrök Petra ötletei alapján Petrának. :)
És ezzel el is érkeztünk a jelenbe! :)


Változások a blogon

Ugyan nem voltam aktív a blogon az elmúlt hónapokban, de nagyon sokat járt a fejemben. Korábban már említettem, hogy nehezemre esik azonosulni, felvállalni a "beauty blogger" énemet abban az akadémiai környezetben, amiben dolgozom. Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy nem a mások véleményétől való félelem, hanem a saját, igencsak markáns álláspontom kelti bennem ezt a bizonytalan érzést. Nem bánom, hogyha most emiatt bárki leiratkozik a blogról, kimondom: nem látok értéket a sminktesztes bejegyzések elkészítésében. 

Persze, lehet azzal érvelni, hogy aki az adott termékről szeretne tájékozódni, annak az ilyen tesztek nagyon is hasznosak tudnak lenni - de én azt mondom, hogy erre a célra ott vannak azok az oldalak, ahol átböngészhetők a vásárlói vélemények. Az is vitathatatlan, hogy rengeteget tanultam a fotózás, fotószerkesztés és webdizájn terén a blog elmúlt másfél éve alatt, és ezeket a tapasztalatokat mind nagyon értékesnek találom - ezek miatt a tapasztalatok miatt nem tudtam lemondani a sminktesztek írásáról eddig! Ám mindent egybe vetve, értelmetlennek tartok további időt és pénzt invesztálni sminktesztekbe. Ezt több dolog miatt is így látom. Egy: márkáknak és termékeknek biztosítok reklámfelületet úgy, hogy még én fizetek érte. Hát teljesen hülye vagyok? Kettő: egy olyan életfelfogást népszerűsítek ezekkel a bejegyzésekkel, amit nagyon károsnak találok, elsősorban a fiatal generációra nézve.

Forrás
Hadd fejtsem ki ezt az utóbbit egy kicsit! Azáltal, hogy hetente új szempillaspirált vagy szemhéjpúder-palettát tesztelek a blogomon, és mindeközben töltögetem fel a termékfotókat az Instagramra, azt üzenem, hogy ez a normális: ész nélkül verni el a pénzt a szebb-jobb-újabb termékekre, hogy aztán halomban álljon a paletta meg a beszáradt szempillaspirál. Félreértés ne essék! Véleményem szerint a baj nem azzal van, ha valaki eszerint éli szépen csöndben az életét, és örömét leli abban, hogy ezekre a termékekre pénzt költ. Én azzal nem tudok azonosulni, hogy ezt a virtuális térben nyilvánosan tegyem, és ezzel a fiatalabb korosztályt egy olyan veszélyes, és könnyen függőséghez vezető életformára csábítsam, amiben minden a folyamatos és sokszor felesleges pénzköltés körül forog. Sarkított a hasonlat, de talán érthetővé teszi, pontosan mire gondolok ezzel: kicsit olyannak látom ezt az egész beauty világot, mintha alkoholisták vezetnének blogot/csatornát arról, hogy mik a legújabb piák, amiket kóstoltak (teszt), mi volt a kedvenc italuk az elmúlt hónapban (havi kedvencek) vagy hogy hol vannak a legjobb kocsmák és italboltok (drogériák)... 

Mellesleg, és itt jön a hármas pont, ezek a sminktermékek, amelyek halmozására buzdít a beauty társadalom (ahogy ezt a jelen blog bejegyzései is tették eddig), egyedül azzal kecsegtetnek, hogy az ember lánya szebb és trendibb lesz, ha megvásárolja őket. Vagyis ez a világ a külsőségeket helyezi előtérbe. Ezzel én szintén nagyon nehezen tudok azonosulni, és még nehezebben tudom elfogadni azt, hogy ezt a filozófiát hirdessem. Ha már hirdeti szeretnék valamit az legyen inkább az állandó fejlődés emberségünkben, képességeink és tudásunk mindenkori bővítése vagy a szabadidő értékes eltöltése.

Akkor most mi lesz? Bezárja kapuit ZsebBoszi Sminktára? 

Nem egészen. 

Forrás
Úgy érzem, ha magasztos eszmék közlésére nem is, de arra mindenképpen alkalmas a blogom, hogy a "szabadidő értékes eltöltésére" kínáljon alternatívát, méghozzá a manikűrös bejegyzéseken keresztül, melyek a blognak már egy jó ideje szerves részét képezik. Persze itt is el lehet mondani, hogy egy-egy körmös poszttal arra sarkallom az olvasóim, hogy a felhasznált lakkokat ők is vegyék meg. Én azonban mégis azt gondolom, hogy egy nem hirdetés erejű, kifejezetten a manikűrre fókuszáló írás sokkal inkább egy kreativitást éltető és fejlesztő hobbit népszerűsít, semmint a körömlakkok esztelen gyűjtését. Úgy érzem, hogy egy ilyen körmös bejegyzésben az ötlet értéke felülmúlja a felhasznált lakkok listájának reklámértékét. Ha nem is ugyanazokból a színekből, ugyanazokkal az eszközökkel, de magát az ötletet más is megvalósíthatja vagy a bemutatott technika, színpárosítás esetleg inspirálhat másokat egy másik manikűr vagy egyéb alkotás elkészítésére.

Ezenkívül, ezt a körmös vonalat a maga kreatív mivoltában minden további nélkül, sőt a legnagyobb örömmel fel tudom vállalni még abban a környezetben is, amiben dolgozom. Ha még nagyon amatőr szinten is, de alkotó tevékenységgel töltöm a szabadidőm, amin úgy vélem, nincsen mit szégyellnem. Valaki kórusban énekel, valaki rajzol, valaki zenél - én pedig VÁLLALOM, körmöt díszítek. :)

Forrás
Tehát innentől kezdve a blogra túlnyomó többségben manikűröket szeretnék feltölteni, viszont nem zárkózom el attól sem, hogy egyéb kreatív tartalmakat is megosszak időnként. Így lehetséges, hogy egy-egy különlegesebb szemsmink ezután is előfordul majd, esetleg DIY projektek vagy süteményreceptek is megjelennek majd a bejegyzések között. Az eddigi, sminktermékeket népszerűsítő bejegyzések sorsáról még nem döntöttem, ezért még egy ideig biztosan olvashatók lesznek. Ezenkívül erősen gondolkodom, hogy az új iránynak megfelelően módosítom a blogom nevét és linkjét, de ez még a jövő zenéje. :)  

A fentiekkel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy nem állt szándékomban senkit megbántani, csupán a saját érzéseimnek, gondolataimnak szerettem volna teret engedni. Elfogadom, ha valaki örömét leli a beauty bloggerkedésben/videózásban, esetleg ezt hivatásszerűen űzi, de én a továbbiakban nem szeretnék ezen az úton járni.

Sajnálom, ha csalódást okoztam, és remélem, a körmös posztok kedvelőire ezután is számíthatok majd!

Szeretettel kívánok nektek nagyon szép napot:

Andi

6 megjegyzés:

  1. Éljen! :)
    Komolyan mondom, telve szorongással olvastam a bejegyzés elejét, sőt a közepéig, aztán megnyugodtam, sőt, erősen bólogattam, mert alapvetően egyetértek. Blogolni felelősség, és nagyon tetszik a gondolat, hogy olyan irányt választasz, amivel tudsz azonosulni, ami értéket közvetít.
    A körömdíszítést én mindig is művészetnek tartottam, alkotói munkának, ahol a lakk valójában sokkal inkább alapanyag, mint termék.

    Naszóval....LEIRATKOZNI?! :D
    Ha eddig nem tettem volna, most iratkoznék fel! :)

    A ZsebBoszit pedig imádom, körmöm-szakadtáig védelmezem, elképesztően érdekes, rejtélyes kis figura, úgy szeretném, ha ő maradna a blog nevében :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megerősítést! :) Igen, azt már a blogodon is észrevettem, hogyha valakinek, akkor neked biztosan többet jelent a "nail art", mint puszta pepecselést különböző lakkokkal. Ha végignézek a lakkgyűjteményemen, látom, hogy a legtöbb darab krém, sőt alacsony árkategóriás lakk. Ennek az az oka, mint nálad is: igaz van, hogy elcsábulok egy-egy különlegesebb finisű lakkra, de legtöbbször mégis azokat a színeket keresem a krém lakkok között, amik még hiányoznak a gyűjteményemből, mert úgy érzem, hogy így az eszköztáram bővül, és a kreativitásom szélesebb teret kap.
      Aggodalomra semmi ok, a blog házigazdája továbbra is ZsebBoszi marad, és ha lesz új blognév, ő nem maradhat ki belőle! :)

      Törlés
  2. Gratulálok!!! Akkor legközelebb októberben kell izgulni :)

    Nekem már régóta napi rutin a kevés smink, amit feldobok, általában lila-zöld-barna szemcerka piros rúzzsal, értelemszerűen a barna szemfestéshez :) nem akarok tarka lenni, szóval én sem halmozom a készletet, szerintem egyrészt az tudja halmozni, aki kapja cégektől vagy fiatal és még nem találta meg a neki való cuccokat vagy tényleg nem tudja már hová tenni a pénzét és boldogítja maga a vásárlás. Szíve joga mindenkinek.

    Bevallom, én mindig csodálom, aki naponta posztol, akár csak instára, nekem még az sem megy, egyszerűen nincs időm-energiám, pedig nekem még tudományos ambícióim sincsenek, csak nem akarok este 10-kor nekiállni, mert jó esetben 9 után van időm magamra. Persze melóban tudok netezni, amikor nincs ügyfél, de az inkább szakaszos dolog, percek.
    A lakkos vonal az én szívemnek is a legkedvesebb, mert az rövid szórakozás, kikapcsolódás, kis koncentráció, amikor nem zavarhatnak a családtagok :)
    Posztolj bármikor, nem iratkozok le :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!! :)

      Igen, legközelebb októberben forrósodik fel a hangulat, de én úgy érzem, hogy a disszertáció leadásával - ami 3 szakember felügyelete alatt készült -, a nehezén már túl vagyok! :)

      Az elmúlt hónapokban én is visszatértem az alapokhoz sminkelés terén, és gyakran csak korrektort és szempillaspirált viseltem. De most, hogy egy kicsit nyugi van, azért örömmel nyúlok pirosítókhoz, ne adj Isten, szemhéjpúderekhez. :)

      Én is azt mondom, hogy szíve joga mindenkinek halmozni a szépségápolási termékeket. Attól, hogy a blogomról az ezzel kapcsolatos posztok kikopnak, még ugyanúgy fogom csorgatni a nyálam a drogériékban, és ha valamivel kevesebbet is, de fogok vásárolni. Viszont engem megnyugtat, hogy mindezt nem az internet nyilvánossága előtt teszem.

      A lakkozás számomra is valódi kikapcsolódás! Az alkotás folyamata alatt mindenről el tudok feledkezni. :) A leadás után első dolgom volt lakkozni - és milyen jól esett! :D

      Törlés
  3. Először is nem értem, hogy pont egy szülőnek miért kell cseszegetnie a gyerekét. Nem az 5-dikes tözi TZ-re tanutál, te is tudod a súlyát, vagy te jobban. Haragos érzések ébredtek bennem. Hajrá tovább, de ne ilyen idegállapotban.

    A termékteszteket én sem tartom nagyra, egy szempillaspirálról vagy tusfürdőről bárki de bárki tud írni, és ott a Krémmánia, ott sokkal koncentráltabban meg lehet nézni, hogy mit tud adott dolog. Érdekességekről írni mondjuk jó lehet.
    Az instára kitett "Ma ezeket használtam" című képektől meg ki vagyok borulva, ha annak nincs valami mondadója azon kívül, hogy ez drága volt az meg ingyen.

    Nem szoktam sok manikürős bejegyzést olvasni, mert a munkám miatt másnap már tönkremegy a körmöm, így sok időt nem ölök a dologba. Viszont ettől még nem zárnék ki bogot az életemből.

    Írj arról, ami jól esik, ami kikapcsol.

    Sok sikert a végéshez, így a világ végéről is büszke vagyok a legokosabb magyar beauty bloggerre, igen legokosabb, és igen beauty blogger.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megvallom őszintén, többnyire én is csak a két karom széttárva azt tudtam kérdezni az apám kapcsán, hogy "Miért?!". Egyrészt, miért nincs benne annyi együttérzés, hogy én az ő számonkérése nélkül is kellő nyomás alatt vagyok, mert nyilván nem akarok sem összecsapott munkát kiadni a kezeim közül és nyilván szeretném leadni határidő előtt. És egyáltalán: ha véletlen "ki is buknék" a doktori képzésről, az neki milyen hátrányt okozna? Hosszú-hosszú évek óta nem állunk semmilyen anyagi függésben, és már négy éve 2000 km választ el minket. Talán el kell mondania a - hozzá hasonlóan DIPLOMA nélküli - ismerőseinek, hogy olyan hülye a lánya, hogy még egy doktorit sem volt képes megcsinálni? ... Szóval igen, ez talán még tisztább megvilágításba helyezi, hogy mi állt a bejegyzésben részletezett szorongásos állapotok hátterében... Node mindegy is. Októberben megvédem a dolgozatom, és akkor már senkinek nem lesz min izgulnia. :D

      Köszönöm a hozzászólásod többi részét is! :) Remélem, megy majd az a védés! :) Már ezerrel agyalok, hogy milyen manikűrt viselek majd a nagy napon! :D Egyébként nem hiszem, hogy én lennék a legokosabb, tudtommal van például jogi doktor is a magyar beauty bloggerek/vloggerek palettáján. Sőt, merem állítani, hogy az okosságot nem doktori fokozatban mérik. ;) Azért a feltételezés önmagában is nagyon kedves tőled! :3

      Törlés