OFF ★ Blogszünet: Miért? - Blogjövő: Merre?

Sziasztok Lányok!

Ahogy a legutóbbi manikűrvadászos posztban ígértem, összeszedtem nektek egy bejegyzésbe, hogy mi minden történt velem, az elmúlt pár hónapban, amíg a blog egy kicsit pihent.

Ez egy új időszak kezdete? Vagy mégsem? Az alábbiakban kiderül!

Prológus

A manikűrvadászos posztban a blog újjáélesztéséről is volt szó, de hogy igazából ez a mai poszt egy nagy visszatérés kezdete-e, azt nem tudom megmondani. Határozottan szeretnék kicsit visszatérni a blogvilág vérkeringésébe, de hogy milyen intenzitással fogom vezetni a blogot, arra nem merek ígéreteket tenni. Annyit biztosan tudok, hogy amíg ihletem és időm lesz, addig készülök újabb és újabb posztokkal. :)

Az elmúlt pár hónapról

Az előző rész tartalmából

Kissé zsúfolttá, és igencsak stresszessé vált életem történetét március 31-ig osztottam meg veletek. Ahogy az akkori bejegyzésemben be is számoltam róla, ezen a napon sikerült leadnom a doktori disszertációm első nyers változatát a témavezetőimnek. Rögtön másnap hatalmas öröm ért: végre megkerestek az egyetemről - ahol a doktori kutatásom is végeztem -, hogy készen állnak a szerződéskötésre. :) Ettől a naptól hivatalosan is kutatási asszisztens vagyok, valamint a brit-indiai együttműködési projektünk kommunikációs vezetője. Tudom, ez baromi felvágósan hangzik, de igazából nem takar semmi nagy dolgot, egész nap e-maileket küldözgetek és a projekt résztvevőit egzecíroztatom, hogy csinálják a dolgukat. Ja, és mindemellett természetesen folytatom a kutatásomat is, amit a doktorim alatt elkezdtem. :)

Gondolhatnátok, hogy innentől kezdve minden szép és jó volt. Az első két hétben volt is nagy öröm-boldogság, és egy kis lazaság is, mivel egy időre a disszertációról is megfeledkezhettem - mint láttátok áprilisban, ez idő alatt a blog is fel-feléledt. Ám ez a lazaság rövid időn belül szorongásba csapott át, hogy "Könyörgöm, a témavezetőim miért nem olvassák már a disszertációmat?!". Aztán egy hónappal később, május elején végre elkezdték küldeni a visszajelzéseket, és el tudtam kezdeni dolgozni a javításokon - itt tűntem el a blogról ismét.

Work, work, work, work, work, work...

Május-június

A vezető tanáraim megígérték, hogy május végén már le tudom adni a dolgozatot, amely időpont - a témavezetők hosszú válaszideje miatt - június közepére tolódott. Egész pontosan azt mondták, hogy a második indiai utam előtt (ahova egy újabb munkamegbeszélésre kellett mennem), már tuti, hogy le fogom tudni adni. Mivel önhibámon kívül ezt a "határidőt" sem sikerült teljesíteni, a szorongásom tetőfokára hágott. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy apám egyre agresszívebben kérte számon rajtam, hogy "Mi az, hogy még nincs leadva a dolgozat?!!!". Ennek kapcsán csak egy dolgot jegyeznék meg. Fentebb a határidőt nem véletlenül tettem idézőjelbe, ugyanis az hivatalosan augusztus 31. volt, egész pontosa eddig volt időm leadni az irományt. Apám és a reális szülői elvárások... No comment...

Június-július

Indiába ugyan szorongástól terhesen érkeztem, de hál' Istennek ettől még sikerült kifejezetten élvezni az ottlétet! :) Ezúttal egy kutatócsoportot látogattunk meg Punában. A férjem nem tudott velem jönni, így most csak két kollégámmal utaztam. Emiatt a látogatás nagy részét munka tette ki, de azért még így is jutott egy kis idő városnézésre. :)

Színkavalkád a punai piacon.

Indai út ide, disszertációírás oda, a nyári vakációt muszáj volt elkezdeni terveznünk a férjemmel. Így hát kijelöltem magamnak a "végső leadási határidőt", a júliusi hazautunk előtti utolsó pénteket. A leadást megelőző három hétben a szorongásos állapot már-már az elviselhetetlen szintet kezdte elérni. Általában félévente egyszer ha elkap egy rosszabb pillanatomban a pánikroham (a szó klinikai értelmében). Nos, ez a gyakoriság a leadás előtti három hétben heti kettőre nőtt... Végül a teljes mentális és idegi leépülés határán július 13-án - 2 nappal a kijelölt "végső határidőm" előtt! - leadtam a doktori disszertációmat. Juhú!!! :) A védésem október elején esedékes. Utána már nem kell semmilyen fokozatszerzés miatt gallyra mennem idegileg. :D

A disszertáció leadását tanúsító oklevél. :)

Augusztus

A leadást követően július második felében Magyarországon pihentem ki a fáradalmakat, ahonnan július végén egyik kedves barátnőm 16 éves lányával tértünk haza. A szemfülesebbek talán észrevették, ő az a leányzó, akire Instagramon csak @petratolgyesi néven hivatkoztam :). Petra egy hónapra hozzánk költözött Edinburgh-ba, hogy az angolját csiszolja. Ez az augusztus hihetetlenül szuper kiegészítése volt a júliusi pihenésnek. Rengeteg programot szerveztünk Petrával, sokat kirándultunk, sütöttünk, filmeztünk és keresztbe-kasul bejártuk az egész várost - no és persze rengeteget lakkoztunk! :)

Manikűrök Petra ötletei alapján Petrának. :)

És ezzel el is érkeztünk a jelenbe! :)

Változások a blogon

Ugyan nem voltam aktív a blogon az elmúlt hónapokban, de nagyon sokat járt a fejemben. Korábban már említettem, hogy nehezemre esik azonosulni, felvállalni a "beauty blogger" énemet abban az akadémiai környezetben, amiben dolgozom. Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy nem a mások véleményétől való félelem, hanem a saját, igencsak markáns álláspontom kelti bennem ezt a bizonytalan érzést. Nem bánom, hogyha most emiatt bárki leiratkozik a blogról, kimondom: nem látok értéket a sminktesztes bejegyzések elkészítésében. 

Persze, lehet azzal érvelni, hogy aki az adott termékről szeretne tájékozódni, annak az ilyen tesztek nagyon is hasznosak tudnak lenni - de én azt mondom, hogy erre a célra ott vannak azok az oldalak, ahol átböngészhetők a vásárlói vélemények. Az is vitathatatlan, hogy rengeteget tanultam a fotózás, fotószerkesztés és webdizájn terén a blog elmúlt másfél éve alatt, és ezeket a tapasztalatokat mind nagyon értékesnek találom - ezek miatt a tapasztalatok miatt nem tudtam lemondani a sminktesztek írásáról eddig! Ám mindent egybe vetve, értelmetlennek tartok további időt és pénzt invesztálni sminktesztekbe. Ezt több dolog miatt is így látom. Egy: márkáknak és termékeknek biztosítok reklámfelületet úgy, hogy még én fizetek érte. Hát teljesen hülye vagyok? Kettő: egy olyan életfelfogást népszerűsítek ezekkel a bejegyzésekkel, amit nagyon károsnak találok, elsősorban a fiatal generációra nézve.

Forrás

Hadd fejtsem ki ezt az utóbbit egy kicsit! Azáltal, hogy hetente új szempillaspirált vagy szemhéjpúder-palettát tesztelek a blogomon, és mindeközben töltögetem fel a termékfotókat az Instagramra, azt üzenem, hogy ez a normális: ész nélkül verni el a pénzt a szebb-jobb-újabb termékekre, hogy aztán halomban álljon a paletta meg a beszáradt szempillaspirál. Félreértés ne essék! Véleményem szerint a baj nem azzal van, ha valaki eszerint éli szépen csöndben az életét, és örömét leli abban, hogy ezekre a termékekre pénzt költ. Én azzal nem tudok azonosulni, hogy ezt a virtuális térben nyilvánosan tegyem, és ezzel a fiatalabb korosztályt egy olyan veszélyes, és könnyen függőséghez vezető életformára csábítsam, amiben minden a folyamatos és sokszor felesleges pénzköltés körül forog. Sarkított a hasonlat, de talán érthetővé teszi, pontosan mire gondolok ezzel: kicsit olyannak látom ezt az egész beauty világot, mintha alkoholisták vezetnének blogot/csatornát arról, hogy mik a legújabb piák, amiket kóstoltak (teszt), mi volt a kedvenc italuk az elmúlt hónapban (havi kedvencek) vagy hogy hol vannak a legjobb kocsmák és italboltok (drogériák)... 

Mellesleg, és itt jön a hármas pont, ezek a sminktermékek, amelyek halmozására buzdít a beauty társadalom (ahogy ezt a jelen blog bejegyzései is tették eddig), egyedül azzal kecsegtetnek, hogy az ember lánya szebb és trendibb lesz, ha megvásárolja őket. Vagyis ez a világ a külsőségeket helyezi előtérbe. Ezzel én szintén nagyon nehezen tudok azonosulni, és még nehezebben tudom elfogadni azt, hogy ezt a filozófiát hirdessem. Ha már hirdeti szeretnék valamit az legyen inkább az állandó fejlődés emberségünkben, képességeink és tudásunk mindenkori bővítése vagy a szabadidő értékes eltöltése.

Akkor most mi lesz? Bezárja kapuit ZsebBoszi Sminktára? 

Nem egészen. 

Forrás

Úgy érzem, ha magasztos eszmék közlésére nem is, de arra mindenképpen alkalmas a blogom, hogy a "szabadidő értékes eltöltésére" kínáljon alternatívát, méghozzá a manikűrös bejegyzéseken keresztül, melyek a blognak már egy jó ideje szerves részét képezik. Persze itt is el lehet mondani, hogy egy-egy körmös poszttal arra sarkallom az olvasóim, hogy a felhasznált lakkokat ők is vegyék meg. Én azonban mégis azt gondolom, hogy egy nem hirdetés erejű, kifejezetten a manikűrre fókuszáló írás sokkal inkább egy kreativitást éltető és fejlesztő hobbit népszerűsít, semmint a körömlakkok esztelen gyűjtését. Úgy érzem, hogy egy ilyen körmös bejegyzésben az ötlet értéke felülmúlja a felhasznált lakkok listájának reklámértékét. Ha nem is ugyanazokból a színekből, ugyanazokkal az eszközökkel, de magát az ötletet más is megvalósíthatja vagy a bemutatott technika, színpárosítás esetleg inspirálhat másokat egy másik manikűr vagy egyéb alkotás elkészítésére.

Ezenkívül, ezt a körmös vonalat a maga kreatív mivoltában minden további nélkül, sőt a legnagyobb örömmel fel tudom vállalni még abban a környezetben is, amiben dolgozom. Ha még nagyon amatőr szinten is, de alkotó tevékenységgel töltöm a szabadidőm, amin úgy vélem, nincsen mit szégyellnem. Valaki kórusban énekel, valaki rajzol, valaki zenél - én pedig VÁLLALOM, körmöt díszítek. :)

Forrás

Tehát innentől kezdve a blogra túlnyomó többségben manikűröket szeretnék feltölteni, viszont nem zárkózom el attól sem, hogy egyéb kreatív tartalmakat is megosszak időnként. Így lehetséges, hogy egy-egy különlegesebb szemsmink ezután is előfordul majd, esetleg DIY projektek vagy süteményreceptek is megjelennek majd a bejegyzések között. Az eddigi, sminktermékeket népszerűsítő bejegyzések sorsáról még nem döntöttem, ezért még egy ideig biztosan olvashatók lesznek. Ezenkívül erősen gondolkodom, hogy az új iránynak megfelelően módosítom a blogom nevét és linkjét, de ez még a jövő zenéje. :)  

A fentiekkel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy nem állt szándékomban senkit megbántani, csupán a saját érzéseimnek, gondolataimnak szerettem volna teret engedni. Elfogadom, ha valaki örömét leli a beauty bloggerkedésben/videózásban, esetleg ezt hivatásszerűen űzi, de én a továbbiakban nem szeretnék ezen az úton járni.

Sajnálom, ha csalódást okoztam, és remélem, a körmös posztok kedvelőire ezután is számíthatok majd!

Szeretettel kívánok nektek nagyon szép napot:

Andi